Teste megnyúlt, hengeres, áramvonalas. A kicsi alsó állású száj, a paducéhoz hasonló. A hátoldala sötétzöld, oldala ezüstösen csillogó, a has fehér. A farokúszó mélyen bemetszett. A hát és a farokalatti úszó homorú. A hasúszók és a farokalatti úszó vörhenyes, a többi szürkés színű. A hímeken ívási időben nagyszámú és viszonylag nagyméretű nászkiütés jelenik meg. A Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger mellékén a Dnyeszter, Dnyeper, Don és Bug folyókban ívó Rutilus frisii Nordmann, 1840 elkülönült előfordulású alfaja. Vándorló, kisebb csapatokban a Duna felső szakaszán, néhány ausztriai és németországi tóban (Chiemsee, Fraunsee, Altersee, Mondsee) és az azokba ömlő folyókban él (Cihař és Malý, 1975). Alkalmanként a Duna osztrák szakaszán is megjelenik, a folyó magyar-szlovák határszakaszának szlovák oldalán való előfordulásáról is van adat (Hensel, 1979). A Duna magyarországi szakaszán még nem sikerült kimutatni, de valószínűsítik előfordulását (Pintér, 1989). Áprilisban-májusban ívik a tavak be- és kifolyóinak környékén. Táplálékában férgek, rovarlárvák, puhatestűek, növények és ritkán halak szerepelnek.