Léki horgászat

Az igazi téli passzió a léki horgászat. Ennek komoly hagyományai vannak Európa északi államaiban: a Skandináv-félszigeten, Finnországban, Lengyelországban, Fehéroroszországban, az Orosz Föderációnak európai és ázsiai északi vidékein. Szemtanúja voltam a Ladoga-tó mellett, valamint a Moszkva környéki nagy tavak és Volgai víztározók világában a léki horgászatnak: egy időben, alig 15-20 hektárnyi jégterületen, több ezren horgásztak a jégen vágott léken csukára, sügérre. A hatalmas jégfelületen a horgászok csoportokba verődve hódoltak szenvedélyüknek: a csoportok 30-40 fősek, a jégpáncél alatti fenékdomborzatot ismerve helyezkedtek el, ott, ahol főleg a sügércsoportosulásokat feltételezték. Ugyanis ezek télen ott bandáznak le és oda kell leereszteni a léken az élőhallal felcsalizott horgot. Ez a csukára is érvényes, habár télen a jég alatt a csuka mozog, főleg a víz alá behatoló fény irányába. Ez a léken keresztül történik, ide merészkedik a csuka és a sügér. Vesztére. Ide engedi le a horgász a felcsalizott horgot majd itt a léken át mozgatja azt a különlegesen megépített szereléket is, amelyet mormiskának neveznek Európa szerte. Ez a legjobbnak minősített téli, léken át történő csukázó-sügérező felszerelés. Ennek a fő kelléke egy műanyagból gyárilag öntött horgászbot, amely alig 35-50 cm hosszú.

Az egyik végén - amint a mellékelt ábra bizonyítja - fogantyú van kiképezve, a közepe táján található egy kisméretű, csakis a zsinór tárolására szolgáló orsó, a másik végén egy véggyűrű található. Zsinórnak megfelel az évközben használt, kopott is. Ez ugyanis tovább kopik a léken, a jéghez érintve. Csaliként a mormiskázásnál apró, alig egy centis villantócskákat használnak, amelybe - a súlya növelése céljából - ólomba öntenek egy 12-16-os horgot. Ezeket a szakirodalom “mormiskázó villantóknak” nevezi. Ezt a szereléket mozgatja a léken át a horgász, kis megszakításokkal, (fel-le) kapásra ingerelve a közelben táplálékhalra leselkedő csukát, sügért. Az utóbbitól a horgászfeleségek idegenkednek, mert úszóinak tüskéi a női kezeken “szúrnak”, sebet ejtenek, még elővigyázatosság esetén is. Legtanácsosabb a sügért megnyúzni és így elkészíteni. Húsa nagyon ízletes, szép fehér. Főve-sütve ínyencfalat.
Mormiskázó felszerelés hiányában alig félméteres, a nyár folyamán “eltörött” bottal is lehet léken át horgászni. Kis tároló orsó, apró horog (főleg sügérre) és természetes csali szükséges a léki horgászathoz. Nagyobb halra, csukára élő kárász a legjobb, kisebb horogra trágyagiliszta, kis halszelet, árvaszunyog lárva (ennek kötege) a legbeváltabbak csaliként. A felcsalizott, jég alatt mozgatott horog ingerlő a halra, ez váltja ki a kapást. Vigyázva kell mozogni a jégen, mert a bakancsunk által okozott zajt a jég felnagyítja, továbbítja és a halakat onnan elriasztja. A léki horgászat alkalmával fontos a meleg, többréteges öltözködés és a “lábtól fázik meg az ember” mondás figyelembevétele. A lék kivágása - ebből fejenként akár tucatnyi is készül - az olykor 1-2 arasznyi jégen, nem könnyű művelet. Fejszével, vasdoronggal szokták végezni, de öltözékünk a legnagyobb elővigyázattal is átázik. Így a továbbiakban következhet a megfázás, majd a hűlés. E célra találták ki az északi országok horgászai a kézi jégfúrót.

Ez a régi, kézi fafúrónak egy felnagyított mása. Az eszközzel rövid idő alatt több léket fúrhatunk a jégen, sorra eresztve le azokon a felcsalizott horgot, vagy mormiskát.
Télen, fagyos éjjeleken a nem karbantartott lék hamar befagy és ezen a vékony, újból keletkezett “friss jég” veszélyes a másnap-harmadnap odalátogató horgászra nézve. Fáról törött ágdarabokkal, hosszúszárú nádköteggel kell megjelölni a léket, figyelmeztetve az utánunk jövőket.
És még valami: a termoszból a forralt bor, az üvegből a pálinka csak látszatra “segít” a meghűlés ellen. A vadászok példáját követve, - habár ott is vannak tilalomszegők - csak horgászat után, hazainduláskor kortyolhatunk keveset. Legjobb a horgásztanyában vagy még jobb, otthonunkban, családi vagy baráti körben ünnepelni meg, a léki horgászat eredményét: a csukákat, sügéreket.

Tennivalók

Télen a horgásznak-vadásznak nehéz otthon, a meleg szobában ülni. Ha nem is kimondottan horgászcéllal, de a természetbe kikívánkozik az ember hétvégeken. Éljünk az alkalommal, gyerekeinkkel, unokáinkkal menjünk ki a téli havas-jeges vízpartra, folyók, tavak mellé, megfigyelni a téli vízi életet: a vidra nyomait, a vadkacsák járását, madarak vonulását, táplálék keresését és folyóvízben még a halak árulkodó jelenlétét is, ha már nincs időnk vagy kedvünk horgászni.
A téli hosszú esték kiválóak a horgászfelszerelés felülvizsgálatára, megtisztítására - ez különösen az orsóra vonatkozik - esetleges megjavítására. Az orsó golyóscsapágyainak kimosása, újrazsírozása egyik fontos téli horgászfeladat.

Télire marad a szakirodalom, a horgászkönyvek, horgászlapok olvasása. Erre nyáron kevesebb idő marad, hiszen a szabadidőben mindenki kívánkozik “megmártani” a horgot a Balatonban, Dunában, Tiszában vagy az Adriában, vagy esetleg a műlegyet dobálni valamelyik szlovákiai, vagy erdélyi pisztrángos-péres vízben.