Teste torpedószerű, áramvonalas, csak a faroknyél lapított oldalról. Feje és szája közepes nagyságú. A hát- és hasvonal enyhén ívelt. A száj torokfelé nyíló. Az oldalvonal a testközéptől kezdődően több helyen megszakad, csak ritka esetben terjed a faroknyélig. A faroknyél hosszú. Úszói a mell- és a hasúszó kivételével viszonylag nagyok. Háta zöldesbarna, a test felső harmada sűrűn pettyezett, oldala zöldes-sárgán fénylő, a közép-vonal tájékán nagyobb, barna vagy fekete foltokból álló sor húzódik. Színezete az élő-helytől, a hal hangulatától függően nagyon variábilis. Ívási időszakban igen kifejezetté válik az ivari dimorfizmus, a hímek feltűnő nászruhát öltenek, amely egészen a nyár végéig megmarad. Hátoldaluk sötét kékes-feketére, mell- és hasrészük élénk kárminvörösre változik. A pontyfélékre jellemző nászkiütések a fej dorzális részét sűrűn borítják. Tipikus élőhelye a hegyi patakok és folyók pisztráng és pér szinttájának oxigénben gazdag, tiszta vize, de az életfeltételeit biztosító síkvidéki folyókban, tavakban és tározókban is megtalálható (Maitland és Campbell, 1992). Hazai tavi előfordulására jó példa a tapolcai Malom-tó populációja. Ivarérettségét viszonylag korán, már kétéves korában eléri. Az ivarérett állomány csapatosan vándorol a patakok felsőbb szakaszán lévő ívóhelyekre. Áprilisban-májusban ívik 10-15 ^oC vízhőmérsékleten, a patakok 10-15 cm-nél nem mélyebb, köves aljzatú mederszakaszain. Az 1,2-1,5 mm átmérőjű sárga színű ikrákból egy-egy ikrás 200-1000 szemet rak le egy adagban, amelyeket a meder köveire ragaszt. A 4-5 mm hosszú lárvák 3-6 nap alatt kelnek ki optimális körülmények között, az exogén táplálkozásra áttérő lárvák mérete 7-8 mm. Élőhelytől változóan ugyan, de viszonylag gyorsan fejlődnek, az év végére rendszerint elérik a 4-5 cm-es nagyságot. Tápláléka változatos, étrendjében szerepel alga, makrofita, puhatestű féreg, apró rákok, rovarlárvák, vízbe hulló rovarok (Hartley, 1948), sőt más halfajok ikráit is megdézsmálja (Wiesinger, 1959).