Teste feltűnően megnyúlt, alacsony, oldalról enyhén lapított. A fej vaskos, zömök, a száj meredeken felső állású, az alsó állkapocs előreugró, túlnyúlik a felsőn. A szem feltűnően nagy. A hátúszó kezdete a hasúszók alapjának kaudális vége mögött van, vége majdnem a farokalatti úszó kezdetével esik egybe. A farokúszó mélyen bevágott, két lebenye azonos hosszúságú. A hát- és a farokalatti úszó szegélye egyenes vagy enyhén homorú. Az oldalvonal a kopoltyútól kezdődően legfeljebb 12 pikkelyen látható, e jellegzetes bélyeg alapján biztosan el lehet különíteni a küsztől, amivel gyakorta összetévesztik. Közepes nagyságú cycloid pikkelyei vékonyak, könnyen leválnak. A hátoldal általában zöldesbarna, ritkán fekete, oldala, hasa ezüstös. A kopoltyútól a farokúszóig acélkék csík húzódik végig a testen, e fölött a hátoldal barna pontokkal tarkított. A hát- és a farokalatti úszó szürkészöld, a mellúszó színtelen vagy enyhén füstös színű, hasúszója halványsárga. Csaknem minden lassú áramlású, nagy átlátszósságú folyó- és állóvízben megtalálható, de gyors sodrású patakokban nem tud megélni (Keresztessy, 1992a). Kis testméretével arányosan, korán, már a második évben ivarérett. Kisszámú, 100-150 darab, 1 mm átmérőjű ragadós ikráit csendes, ritkás növényzetű öblökbe rakja le, gyöngysorszerűen a szubmerz növények szárára, levelére, vagy vízbe hullott levelekre, ágdarabokra. Párosával ívó halfaj, alacsony ikraszámát a pontyfélék körében ritkának tekinthető szaporodásbiológiai magatartásformával, az ikra gondozásával ellensúlyozza. A hím, úszóinak állandó mozgatásával biztosítja az ikratelep oxigénben dús vízzel történő ellátását, aminek következtében az embrionáliskori mortalitás igen alacsony rátájú. A kikelő lárvák 5,2-5,3 mm hosszúak (Koblickaja, 1966), önállóan a kelést követő 2-3. napon kezdenek táplálkozni, a szikanyag teljes felszívódása után. Kezdetben algákat, kerekesférgeket fogyasztanak, 30-40 napos korukban térnek át a fajra jellemző táplálék keresésére (Brezeanu, 1971). Az év végére 3-4 cm-es testhosszúságot érnek el.