Ez a karcsú algaevő bajuszos márna az egyetlen ismert hal, amelyik lelegeli az ecsetalgát. Eredeti élőhelye Thaiföld és a Maláj félsziget folyói. Először 1962-ben hozták be Európába, de csak a 70-es években vált népszerűvé, amikor felfedezték azt a tulajdonságát, hogy megeszi az ecsetalgát. Az előző latin neve Epalzeorhynchus siamensis volt. A Crossocheilus nemzetség az orr lebenyében különbözik az Epalzeorhynchus-tól.

A hal leírása

Ez egy karcsú, szürkés-barna hal egy jól megkülönböztethető fekete vízszintes vonallal az oldalán. Maximum 15 centiméterre nő optimális feltételek között két év alatt. Fogságban ennél lassabban nő és nem mindig éri el ezt a méretet. Több mint 10 évig él. Az úszói vagy teljesen átlátszóak vagy egy kissé opálosak, de sohasem tartalmaznak sárgás vagy vöröses foltokat. A hal alsó fele ezüstös-fehér színű. A cikkcakkos szélű fekete vonal az orrától a farok villás elágazásáig ér. Amikor a hal stresszes, vagy más halakkal harcol ez a fekete vonal jelentősen halványabb lesz. A fekete csík felett nem látható egy halványabb színű második vonal. Az egész felső rész barnás színű és minden pikkely széle sötétebb, ami az egész felső részt hálószerűvé, recéssé teszi. A fekete vonal alatt is megfigyelhető néhány ilyen sötét szélű pikkely. Egy pár előreálló bajsza van, de ez rendszerint úszás vagy pihenés közben az fejhez simul. A fekete oldalsó vonal már a fiatal egyedeken is megfigyelhető, de a sötét szélű pikkelyek és a vonal cikkcakkos széle csak az 5-7 centiméteres halakon látszanak. Azok az egyedek, amiket az eupópai boltok árusítanak rendszerint 3-5 cm hosszúak. A felnőtt nőstények egy kicsit teltebbek a hímeknél, de ezen kívül semmilyen külső nemi különbség nem ismert.

Viselkedés

Egy aktív, gyorsan úszó halról van szó, amely csapatban szeret lenni, de egyedül vagy párban is tartható. Jó ugró, ezért ajánlatos a medencéjét letakarva tartani. Az egyedek gyakran kergetik egymást, de komolyabb sérüléstől nem kell tartani.

A C. siamensis különleges helyzetben szokott pihennni: nem a hasán fekszik, hanem a farok-, has- és mellúszói segítségével tartja magát. A fiatalabb példányok néha a szélesebb leveleken pihennek, de a felnőttek az aljzatot vagy a sűrűbb, alacsony növényeket (Cryptocorynes) választják. Az úszóhólyag nem túl fejlett, ezért a hal nem képes a középső vízrétegben megmaradni, de folyamatosan mozog vagy süllyed.

Igényei

Nem túl igényes hal. A víz 24-26 ^oC legyen, kémhatása 5.5 és 8.0 között változhat, de az ideális a 6.5-7.00 pH. A víz keménysége ne legyen magsabb 20 nk^o -nál. A víznek tisztának és oxigéndúsnak kell lennie, mert az eredeti élőhelyén csillógóan tiszta és gyorfolyású patakok lakója. Megeszik az algát, beleértve az ecsetalgát is és mindenféle élő és szárított eleséget. Ha elegendő zöld eleséget kap, akkor nem bántja a növényeket. Liisa hala megeszi a békalencsét (Lemna minor), de a többi növényhez nem nyúl. Eddig fogságban még nem szaporították, ezért az összes példányát a természetben fogják be. Ebből következik, hogy a hal szezonális, nem mindig kapható a boltokban. Egy kifejlett párt minimum 100 literes, inkább hosszúkás medencében kell tartani sok-sok élő növény társaságában.

Társíthatóság

Mivel nem agresszív faj, egy megfelelően nagy társas medencében nyugodtan tartható. Néhány érzékenyebb halat, például a törpe sügéreket idegesítheti a Sziámi ormányosmárna aktív viselkedése és akadályozhatják őket az ívásban. Stendhal-hallal csak nagy, jól beültetett akváriumban tarthatók, mivel ezek igen agresszívek miden rokonukkal.

Hamis sziámi algaevő, Epalzeorhynchus sp. vagy Garra taeniata

 

Ez az algaevő márna nagyon hasonlít a Sziámi ormányosmárnára. Ugyanonnét származik és a fiatalabb egyedek egy csoportba keveredhetnek. Sokszor összetévesztik és Finnországban az üzletekben gyakran lehet látni őket az igazi Sziámi ormányosmárnák akváriumába keveredve. Az Egyesült államokban a Sziámi ormányosmárna ritkaság és a Hamis sziámi algaevőt adják el úgy, mintha az igazi lenne. Ennél sokkal zavaróbb, hogy számos elismert akvarisztikai könyv (pl. Baensch Atlas, Volume 1, angol kiadás) úgy mutatja be ezt a halat, mintha Sziámi ormányoshal (Crossocheilus siamensis) lenne.

A hal valódi azonosságával kapcsolatban is vannak bizonytalanságok. Markku Varjo azt állítja, hogy ez a hal valójában a "Sziámi sziklanyaldosó hal" (? - P.E.) (Garra taeniata Smith 1931), de más, nagyon szakértő akvaristák (pl. Heiko Bleher és Fumitoshi Mori) úgy hiszik, hogy az Epalzeorhynchus egy faja.

A hal leírása

Első látásra ez a hal a Sziámi ormányosmárna, de ha tudjuk, hogy mit kell figyelni, könnyen észrevesszük a különbséget. A fekete vízszintes sáv nem fut egészen a farok villás elágazásáig, hanem a faroknyél végén megáll és a szélei is sokkal simábbak. Harc közben ez a fekete sáv halvány szürkére változik. A mellúszók kivételével az összes üszó sárgás színű és a hátúszón sötét foltok is láthatók. A hátúszó sugarainak alja és a hal háta is feketés színű. A középső fekete sáv felett jól elkülöníthető vékony világos csík fut, efelett a hal szürkés-barna színű és nem sötétek a pikkelyek szélei. A hal felső része egy kissé sötétebb, mint a Sziámi ormányosmárnáé. Időnként előfordul, hogy a hal szája körben pirosas vagy rózsaszínű, de ez eltűnhet, ha stresszes állapotban van. A Sziámi ormányosmárnától eltérően ennek a halnak két pár bajusza van. Maximum 15 centiméterre nő. Nem ismertek külső nemi különbségek, de a piros szín mennyisége a halon talán utalhat az ivarra.

Viselkedés

A Sziámi ormányosmárnától eltérően itt a kifejlett egyedek agresszíven viselkednek egymással szemben.

Igényei

Sokkal igényesebb a víz minőségére, mint a Sziámi ormányosmárna. Nagyon tiszta és oxigéndús vizet igényel 24-26 C^o hőmérséklettel és 7 pH feletti kémhatással. Kóstolgatják az algát, de a természetben inkább az algák között fellelhető kisebb élőlényeket fogyasztják. Akváriumban mindenfajta élő és mesterséges eleséget elfogadnak. Fogságban még nem szaporodott. Minimum 80 literes akváriumban tartsuk őket.

Társíthatóság

Társas akváriumban tarthatók. Az kifejlett példányok agresszíven videlkednek egymással szemben, ezért csak egyet tartsunk egy medencében. Szintén zavarhatják a rokon fajokat és a kisebb testű fenéklakó halakat.

Díszesszárnyú márna, Epalzeorhynchus kalopterus (Bleeker, 1850)

 

A Díszesszárnyú márna a legszínesebb ezek közül a halak közül. Ebből az okból az Egyesült Államokban sokkal népszerűbb, mint az előző két faj. Az eredeti élőhelye Thaiföld, Szumátra és Borneo patakjai. A nagykereskedők néha Finnországban Sziámi ormányosmárnaként adják el.

A hal leírása

A hal teste és az úszók alakja megegyezik a korábban említett két haléval. Az akvarisztikai irodalomban sok képet lehet találni róla. Általános színe a melegebb barna, még inkább aranyszínű. A test oldalán végighúzódó fekete csík itt is megtalálható, a farok villás elágazásáig fut mint a Sziámi ormányosmárna esetében, de a farokúszón lévő rész sokkal sötétebb és szélesebb. Egy vékony aranysárga csík fut a fekete felett. A hát-, farok alatti és hasúszókon elmosódott sötét sávok és a végein világos-fehér csúcsok vannak. Két pár bajusza van. Maximális mérete 15 cm. Az ivarok között nem ismert külső eltérés.

Viselkedés

Ugyanaz, mint az előző halak esetében. A felnőtt példányok territóriális viselkedést mutatnak és agresszívek a fajtársakkal szemben.

Igényei

Az ideális a 7 pH körüli, 24-26 C^o víz. Mindenfajta élő, szárított és zöld eleséget elfogadnak. Fogságban még ez sem szaporodott. Minimum 80 literes medencét igényel.

Társíthatóság

Tartható társas medencében, de számíthatunk rá, hogy más halakat elkerget a területéről. Egy medencében csak egy kifejlett Díszesszárnyú márna tartható.

Ajakosmárna, Crossocheilus oblongus (Cuvier és Valenciennes, 1842)

 

Közeli rokona a Sziámi ormányosmárnának és előfordul, hogy az egyedei a Sziámi ormányosmárna vagy a "Hamis sziámi algaevő" csapatába keverednek.

A hal leírása

A hal alakja és színe alapjaiban megegyezik a Sziámi ormányosmárna és a "Hamis sziámi algaevő" hasonló tulajdonságaival. Miden úszója átlátszó és az oldalakon végighúzódó fekete sávok nem futnak bele a farokúszóba. Ennek a sávnak a szélei simák és a hal háta sem hálószerűen recés, mint a Sziámi ormányosmárnáé. Két pár bajuszszála van, mint a "Hamis sziámi algaevő"-nek. Maximum 10 cm-re nő meg.

Viselkedés, igényei és társíthatósága

Megeszezik az előzőekben leírt három fajjal.

Algaevő tapadóhal, Gyrinocheilus aymonieri (Tirant, 1883)

 

Ez a faj a Gyrinocheilidae családhoz tartozik, bár hasonlít az algaevő márnákhoz (én már Moszatevő márna néven is láttam futni - P.E.). Az angol neve - Kínai algaevő - nem túl találó, mive India északi vidékeiről és Thaiföldről származik. Ezért használják néha az Indiai algaevő nevet. Ennél a fajnál is van néhány homályos folt nemzetségének szisztematikus osztályba sorolását illetően, így előfordulhat, hogy G. kaznakovi néven importálják. Még két faj tartozik ide: a G. pustulosus és a G. pennocki.

A hal leírása

Az Algaevő tapadóhal fenéklakó. A leg szembetűnőbb vonása a nagy szívószája. Ezzel legeli le az algát és tapad oda midenféle tárgyra. A kopoltyúfedők felső található egy speciális nyílás, ezen keresztül a víz be tud áramolni a kopoltyúba anélkül, hogy a hal a száját használná. Ez a nyílás megtalálható a szívószájjal rendelkező harcsáknál is. A hal világos barna színű és sötétbarna vagy szürke vízszintes "sorminta" halad végig az oldalain, amely lehet egy cikkcakkos szélű sáv is, de állhat önálló, egymással nem érintkező foltokból is. A fiatal egyedek sokkal színesebbek. Néhány sötét folt díszíti a hátát és barna pontok a farokúszóját. Miden más úszója átlátszó vagy enyhén barnás színezetű. Maximális hossza 27 cm, de az akváriumban ritkán nő 15 centiméteresnél nagyobbra. A nöstények nagyobbak és teltebbek, a felnőtt hímeken íváskor szemölcsök jelenhetnek meg.

Viselkedés

Szívószája segítségével miden felületről lelegeli a zöld algát. Az idősebb példányok inkább a mesterséges eleségeket kedvelik és sokkal agresszívebbek.

Igényei

Nem igényes a víz minőségére: a pH 6.0-7.5 lehet és a hőmérséklet 22-28 C^o-ig változhat. A víznek nagyon oxigéndúsnak kell lennie, mivel a hal patakok lakója. Miden eleséget elfogad, de figyelni kell, hogy legyen elég alga és zöld eleség a menüjében. Megfigyelték, hogy 20 C^o alatt már nem eszi meg az algákat. Fogságban még ez a hal sem szaporodott. Minimum 100 literes medencében ajánlatos tartani.

Társíthatóság

A fiatal példányok gond nélkül tarthatók társas akváriumban, de az idősebbek ellenségesen viselkednek más halakkal szemben. Gyakran támadják meg a lassabban úszó, lapított testű halakat, ezért nem ajánlatos ilyenekkel tartani.

Ismertetőjegyek

 

	C. siamensis	Hamis sziámi algaevő	E. kalopterus	C. oblongus	G. aymonieri
Vízszintes vonal éle	cikkcakkos	sima	sima	sima	egyenetlen
Vízszintes vonal beleér a farokúszóba	igen	nem	igen	nem
Világos vonal a sötét sáv felett	néha előfordul	igen	igen	?
A test felső területe	hálós (fekete szélű pikkelyek)	szürkés-barna		?
Hátúszó	átlátszó	a sugarak alja sötét és maga az úszó sárgás	sötét sávok és fehér csúcsok	átlátszó	átlátszó
Farok alatti úszó	átlátszó	sárgás		átlátszó	átlátszó
Hasúszó	átlátszó	sárgás		átlátszó	átlátszó
Száj		kicsi, nem tapadószáj (néha vöröses, rózsaszínes árnyalattal)			szívószáj
Bajuszszál	1 pár	2 pár	2 pár	2 pár	nincs